Ön is tudja

Forró Bence

Ebben a műfajban érthető módon a néző nincs tekintettel a műsorvezető lelkiállapotára, a technikai körülményekre és a kifogásokra. Szórakozni, informálódni akar. Legyen bármilyen napom vagy hetem, nekem az adott a pillanatban csak ezt szabad szem előtt tartanom. Mindig hozni a szintet, ez számomra a legnagyobb kihívás.

forro-bence_image_3b5125685b51b94a0b22866e849f_16-9

Mit szeretsz ebben a munkában?

Sajnos sokak életében a munka az, ami kötelező, amit meg kell csinálni, amin túl kell lenni. Azt élvezem leginkább a munkámban, hogy szinte sohasem talál meg az előbb említett érzés. Aki egyszer tévés volt, az valahol mindig tévés is marad, szokták mondani. Feltehetően azért, mert ez is egy olyan szakma, amit az ember szenvedélyből, őszintén csinál, ha mégsem, az hamar kiderül. Van még valami: hiába dolgoztam végig – főleg a sporttelevíziós években – számtalan munkaszüneti napot, vasárnapot és zártam rá az ajtót a szerkesztőségre bőven éjfél után, nagyon ritkán kellett korán reggel kelnem. Már gimnáziumban egy nulladik óra után elhatároztam, hogy ez így lesz.

Miért áll közel hozzád a műsorod?

A kvíz műfaja mindig is nagyon tetszett. Kiskoromtól kezdve nem tudtam elkötelezni magam egy tudományág vagy művészeti ág mellett sem. Néha túl sok minden foglalkoztat. A mai napig van, amibe jobban beleásom magam, akad, amire nem marad elég energiám. Az fog meg, ha valakin látom az elhivatottságot, szenvedélyt valami iránt. Ilyenkor figyelek, igyekszem ellesni tőle azt, ami sikerre vezethet az életben. Ennek a hozzáállásnak lett a következménye az a fajta riporteri attitűd, amit elnagyolva úgy szoktak mondani, hogy „semmiből nem tud sokat, de mindenből tud egy keveset”. Az Ön is tudjá?-val ez jól rímel.

Van-e bármilyen rituáléd, amivel ráhangolódsz a munkára, vagy megnyugtatod magad felvétel, élő adás előtt?

Nem vagyok babonás ember, de talán akad pár kényszeres szokásom. Az “amit ma megtehetsz” mondást már gyerekkoromban a fejembe verték. Az nyugtat meg adás előtt, ha tudom, mindent elintéztem, amit addig arra a napra kitűztem célul. Ebből valahol az is következik, hogy utálok rohanni, kapkodni. Próbálom elkerülni az ilyen helyzeteket azzal, hogy időben elindulok, és időben elkezdem a teendőket.