Különóra

Újkor

Miért tört ki a francia forradalom?

A kérdés nem teljesen pontos, ugyanis Franciaországban nem egy, hanem számtalan forradalom lezajlott az elmúlt két évszázadban. Nem is csoda, hogy a franciák jelenleg az úgynevezett ötödik köztársaságban élnek, ami jó érzékelteti, hogy az utóbbi évszázadokban kevés nyugis időszak volt az ország életében. A nagy, és egyben első francia forradalom azonban korszakalkotó és tabudöntögető esemény volt, bár tény, hogy végső soron az egyik autoriter rendszerből egy másikba esett bele az ország. Cseberből vederbe, ahogy szokták mondani.

Ahhoz, hogy az 1789-es forradalom kitörjön, rengeteg dolognak kellett összeállnia. Egyrészt a francia állam ekkoriban rendkívüli módon eladósodott, és csak egy nagyon szűk arisztokrata elit élt jólétben. Ezt a réteget nevezzük ancien regime-nek, azaz régi rendnek, amelyet a forradalom során eltávolítottak - pontosabban legtöbbjük szó szerint fejét vesztette, köszönhetően egy új találmánynak, a guillotine-nak. Másrészről a francia forradalmat megelőzte a felvilágosodás időszaka, amely során a kor legnagyszerűbb filozófusai és gondolkodói megalkották a modern demokrácia és jogállam elméleti kereteit. Egyes tudósok még azt is hozzáteszik, hogy ebben az időszakban az éghajlat némileg hűvösebb volt a korábbinál, a rossz terméshozamok pedig rengeteg éhes, a kastélyokban dőzsölő francia arisztokratákra dühös embert eredményeztek.

Szóval adott volt egy éhező parasztság, egy rakat értelmiségi, aki elkezdte megkérdőjelezni a nemesség kiváltságait, és volt maga a nemesség, akinek a legnagyobb problémája általában az volt, hogy főtt vagy sült kerti sármányt egyenek-e aznap. Hatalmas különbségek tátongtak a különböző rétegek között.

Mivel az állam csődközelben volt, a király, XVI. Lajos összehívta a rendi gyűlést. A rendi gyűlés ekkor három csoportból állt: a nemességből, a papságból és az úgynevezett harmadik rendből, amibe benne volt mindenki más, aki nem pap volt, vagy nemes. Bár a harmadik rend nagyobb beleszólást követelt a gyűlés döntéshozásába, mivel a nemesség és a papság folyamatosan ellene szavazott, egy idő után egyszerűen kivonultak, és a versailles-i kastély labdatermében felesküdtek az összetartásra. Magukat a elnevezték alkotmányozó nemzetgyűlésnek.

Közben az éhező Párizsban egyre forróbbá vált a hangulat, és mivel elterjed az emberek között, hogy a király vérbe akarja fojtani a tiltakozó tömegeket, július 14-én megrohamozták Bastille erődjét, ami abban az időben börtönként működött. A későbbi események során a felkelők kivégezték a királyt, ami korábban teljesen elképzelhetetlen volt. A forradalomból nőtte ki magát a nép eszméje, azaz a nacionalizmus, amely azóta az egész világon elterjedt eszmeiség.