Különóra


Középkor

Miért számít szerencsétlennek péntek 13-a?

Már maga a 13-as szám annyira szerencsétlennek számít, hogy neve is van annak a fóbiának, ami az ettől való félelemmel foglalkozik: triskaidekafóbia. Mind a péntek, mind a tizenhármas szám évszázadok óta szerencsétlennek számít, mutatjuk is, miért.

Vegyük sorra, mi is lehetett a probléma a pénteki nappal. A Biblia szerint Ádám és Éva pénteken evett a tudás fájának almájából, és ekkor taszította ki őket Isten a Paradicsomból. Bár ekkor még valószínűleg nem létezett péntek, ahogy mi most ismerjük, a keresztény hagyomány szerint az első emberpár ezen a napon halt meg, ami még egy csapást mért szegény péntek hírnevére. Ezen kívül Salamon templomát is pénteki napon rombolták le, Jézust pedig állítólag ugyanígy pénteken feszítették keresztre

A vikingek a pénteki napot Freyja istennő ünnepének tartották, aki a szerelem, szépség, bölcsesség, de egyben a háború és a halál istennője is volt. Éppen ezért rengeteg dolgot nem szabadott csinálniuk egy pénteki napon – mondjuk esküvőt tartani. A pénteki nap az ő mitológiájukban is szerencsétlennek számított.

Az ókori Rómában, majd később a középkori Angliában is a péntek volt a kivégzések napja, az európai pogány kultúrákban pedig a hét ötödik napján az isteneket kellett tisztelni – innen eredhet, hogy szerencsétlenség, ha ehelyett utazásba kezdünk, vagy bármilyen fontos tevékenységgel foglalkozunk, mikor éppen az isteneket kellene imádnunk.

Hasonlóan babonás a tizenhármas szám maga. A Bibliában ez is megjelenik: Júdás a tizenharmadik vendég volt Jézus utolsó vacsoráján, és mindannyian tudjuk, mi lett a történet vége. A hinduk szintén úgy tartják, hogy balszerencse, ha tizenhárom ember gyűlik össze valahol, mindegy, milyen okból – vagy tizenkettő, vagy tizennégy, de tizenhárom lehetőleg soha.

A viking mitológia is megjelenik a tizenhármas szám esetében is: a főisten Odin és 11 társa egyszer lakomát tartottak, mikor tizenharmadik vendégként megjelent Loki, a viszály istene, és megölte Baldrt, a szépség istenét. Valhallában mindenki gyászolt, és kitört az istenek háborúja, a Ragnarök.

Nem minden ősi kultúra félt a tizenhármas számtól: az ókori egyiptomiak például úgy gondolták, hogy az élet egy 12 szakaszból álló spirituális utazás, a tizenharmadik pedig egy örömteli átváltozás és a túlvilágba menetel időszaka. Így – bár technikailag tényleg a halált jelképezte – az egyiptomi kultúrában a tizenhármashoz pozitív érzetet társítanak.

A 13-ára eső péntek rossz híre valamikor a 17-18. században terjedt el, és a 19. században a nyugati világban már elfogadott tényként kezelték. Sokan onnan eredeztetik, hogy 1307. október 13-án, pénteken számolták fel a templomos lovagrendet, de ennek sincs semmilyen hiteles történelmi forrása. 

A szerencsétlen péntek 13-át írásban legkorábban 1869-ben említették: a híres zeneszerző, Gioachino Rossini életrajzában jegyezte fel, előtte legfeljebb szájhagyomány útján terjedhetett. Így pedig igazán nehéz meghatározni, pontosan hogyan lett szerencsétlen ez a nap – könnyen lehet, hogy csupán rengeteg babona összegyúrásából eredeztethető.