Különóra

Ókor

Miért omlott össze a Római Birodalom?

A feltett kérdés némileg trükkös, ugyanis a Kelet-Római Birodalom, vagy más nevén a Bizánci Birodalom még egészen a 15. századig létezett - sokkal tovább, mint a szó szoros értelmében emlegetett Római Birodalom. Sőt, bizonyos szempontból a mai napig együtt élünk a rómaiak örökségével, hiszen rengeteg szavunk érkezett az általuk is használt latin nyelvből, valamint a modern jog alapjául is a római jog szolgál. Persze ettől még tény, hogy a klasszikus értelemben vett Római Birodalom vége Kr. u. 476-ban érkezett el.

Hosszú és rögös út vezetett a Római Birodalom pusztulásához. Először is, a birodalom növekedése idején ki kellett valamit találni a birodalomba bekebelezett népekkel. A köztársaság és a császárság korai éveiben a rómaiak megpróbálták civilizálni a kevésbé fejlett barbárokat. Latinra és a római szokásokra is tanították őket, sőt, még állampolgárságot kaptak. Ez egy ideig működött is, sok népcsoport a birodalom hűséges római polgárává vált. Ám egy idő után a helyzet kissé megváltozott.

Egyrészt a birodalom túl hatalmasra nőtt, a határok védelmére pedig erős hadseregre volt szükség, amihez pedig egyre több pénz kellett. A császárok így adóemelésekre kényszerültek, ami már akkoriban sem volt népszerű a lakosok között. Új adófizetőket újabb területek bekebelezésével is szereztek, ám ezzel csak még tovább tágították a birodalom határait.

Egyre nehezebbé vált a hadseregbe embereket toborozni, ezért a rómaiak ellenségeiket, például a harcias germán törzseket zsoldosként kezdték beszervezni. Ám a zsoldosok nem a Róma iránti hűségből harcoltak, hanem pénzért és a parancsnokukért. Sok zsoldos nem is beszélt latinul, sőt, soha nem is járt Rómában, így igazából rengetegen magasról tettek rá, hogy mi történik a birodalommal.

További gondot jelentett, hogy a császárok nem tudtak ott lenni minden csatában, a kiküldött hadvezéreket pedig gyakran egy-egy győztes hadjárat után katonáik császárrá kiáltották ki, és Rómába hazatérve leváltották az éppen uralkodó császárt. Ez instabillá tette a birodalmat, volt olyan időszak, például 235 és 284 között, amikor összesen 41 különböző személyt szavaztak meg császárnak.

A helyzetet nehezítette az egyre fokozódó népvándorlás és a barbár támadások is. A birodalom lassan irányíthatatlanná vált és eladósodott. A kegyelemdöfést egy Nagy Konstantin nevű császár vitte be az országnak, aki egy polgárháborút követően került a császári székbe, és a mai Isztanbul helyén megalapította Konstantinápoly városát. Ez fokozatosan átvette a korábbi főváros szerepét. Míg a nyugat hanyatlott, a birodalom keleti fele egyre gazdagabb, erősebb lett. Végül I. Theodosius császár halála után, 395-ben a birodalom két részre szakadt. A Nyugatrómai Birodalom még bő 70 évig bírta a gyűrődést, míg a vandálok bevették Rómát, ám a Keletrómai Birodalom egészen 1453-ig fennmaradt.