Különóra

Biosz

Miért nem kap agyrázkódást a harkály?

Tekintve, hogy a harkályok naponta mintegy tízezerszer ütik hozzá a fejüket a földi gravitáció ezerszeresével a fákhoz, meglepő, hogy nem lesz semmi bajuk. Ha az embert csak egyetlen egyszer, tizedekkora erővel vernék fejbe, majdnem bizonyosan belehalna, a madaraknak azonban még fejfájásuk sincs a folyamatos ütésektől.

Ez annak köszönhető, hogy harkályok több módon is alkalmazkodtak életmódjukhoz, amelynek részeként táplálékot keresnek a kéreg alatt, illetve üregek vájnak a fák törzsébe. Az egyik, agykárosodást megelőző vonás, hogy hegyes csőrük mélyen beleszalad a fába, így a fej az ütések során nem azonnal áll meg, hanem van ideje lelassulni. Ezen kívül nagyon erős nyakizmokkal is rendelkeznek, amelyek szintén segítenek csillapítani az ütések erejét. Az ütések ráadásul, szemben az emberi agyrázkódásokkal, mindig egy irányból érik a fejet, és a koponya formája is úgy van kialakítva, hogy nagy felületen oszlassa el az agyat érő erőhatásokat.

A két talán legfontosabb és legfurfangosabb adaptáció azonban magát az agyat és a nyelvet érinti. A harkályok agya gyakorlatilag teljesen kitölti koponyájukat, szemben az emberi aggyal, amelyet folyadékréteg vesz körül. A madarak agya így a legkeményebb ütések során sem mozdul el, és nem ütődik neki a koponyának.

Ami a nyelvet illeti, a madarak ezen testrésze elképesztően hosszú, mivel ezzel halásszák ki a csőrükkel ütött és a természetes nyílásokból a rovarokat, magvakat és a növényi nedveket. A harkályok nyelve annyira hosszú, hogy a megszokott anatómiai felépítés mellett nem kinyújtott állapotában nem is férne el az állatok szájában. A madarak ezt a problémát különleges módon oldották meg.

 

 

A nyelv mozgatásában minden állatban kulcsszerepet játszik a nyelvcsont és a rajta eredő és tapadó izmok. A nyelvcsont nyúlványai sok madárban, így a harkályban is a nyelv csúcsáig terjednek, így az állatok a lándzsához hasonló módon tudnak bánni testrészükkel. Míg azonban a másik irányban a nyelvcsont a legtöbb fajban a légcsőnél, a nyakban véget ér, a harkályokban a nyúlványok a bőr alatt elindulnak felfelé a koponya hátsó részén, és azt felülről megkerülve gyakran egészen a csőrig, annak jobb orrlyukáig nyúlnak.

A harkályokban a rugalmas nyelvcsont tehát úgy öleli körbe a koponyát, mint egy biztonsági öv, ezzel is csökkentve az agyi sérülések kialakulását. A másik ok, amiért jól jöhet az állatoknak a hosszú nyelvcsont, hogy a legújabb kutatási eredmények szerint az ütések ideje alatt a nyelvcsont összenyomja a nyaki ereket, és így megakadályozzák, hogy a vér távozzon az agyból. A vérrel feltelt agy pedig még tökéltesebben kitölti a koponyát, így az még inkább úgy tud működni, mint egy nagyon biztonságos bukósisak.