Különóra

Társadalom

Mi volt a stanfordi börtönkísérlet?

1971-ben Philip Zimbardo, a Stanford Egyetem pszichológiaprofesszora a haditengerészet megbízásából szervezett egy kísérletet, amely hamarosan világhírűvé tette. Zimbardo és kollégái a börtönőrök és fogvatartottak között tapasztalható összetűzések okaira próbáltak magyarázatot keresni. Elméletük szerint a börtönintézményekben mind a börtönőrök, mind a fogvatartottak meghatározott viselkedésformákat vesznek fel. Vajon sikerült igazolniuk az előzetes elképzeléseket?

A korai hetvenes évek amerikai egyetemeit áthatotta a hatalommal és elnyomással szembeni általános ellenállás, valamint az erőszak totális elutasítása – éppen ezért bőven akadt jelentkező a mára elhíresült börtönkísérletre. A Zimbardo-féle börtönszimulációra bármelyik egyetemista jelentkezhetett, a részvételért napi 15 dolláros fizettség is járt. Zimbardo a Stanford Egyetem egyik alagsorát rendezte be börtönnek, és valóban igyekezett minél valóságosabbra megcsinálni az egészet. A résztvevők mind mentálisan egészséges emberek voltak, és a szerepeket véletlenszerűen, érmefeldobással osztották ki. A kísérletet eredetileg két hét hosszúságúra tervezték, ám hat nap után le kellett állítani, mivel a szereplők között nagyon hamar durva összetűzések alakultak ki. 

A börtönőrök khaki színű egyenruhát viseltek és napszemüveget hordtak, hogy ne vehessék fel a szemkontaktus a foglyokkal. Az első napon nem történt semmi, ezért Zimbardo már-már le akarta állítani a kísérletet, ám rögtön a második reggelen a foglyok fellázadtak. A börtönőrök nem tudták, mit csináljanak, Zimbardo azt mondta nekik, hogy mivel ez az ő börtönük, azt tesznek, amit csak akarnak. A börtönőrök büntetésből meztelenre vetkőztettek egyes foglyokat, öszekötötték a lábaikat, a legengedetlenebbeket büntetésből egy nagyon kis helységbe, magánzárkába zárták.

Ettől kezdve minden egyes nap durvult a helyzet, a börtönőrök egyre jobban megalázták és egyre kevésbé kezelték emberként a foglyokat. A rabok közül volt, aki 36 órán belül összeomlott, és a kutatóknak ki kellett engedniük a börtönből. Akik bent maradtak, valóságos zombiként kezdtek el viselkedni, és mindent megtettek, amit a börtönőrök rájuk kényszerítettek. Érdekes módon sok fogoly azzal vádolta később Zimbardóékat, hogy a börtönőrök szerepére direkt nagyobb termetű embereket választottak ki, holott a kiválasztás valóban véletlenszerűen történt.

A kísérletet hat nap után félbe kellet szakítani, mert egyre kiszámíthatatlanabbá váltak a résztvevők. Zimbardóék attól tartottak, hogy a börtönőrök súlyosan megsebesítik, vagy esetleg meg is ölik a foglyokat. A kísérlet tanulsága, hogy bizonyos körülmények között még az erőszakot leginkább elutasító emberek személyisége is eltorzulhat. A hatalom birtokában pedig olyan dolgokat is elkövethetünk, amelyeket korábban biztosan nem tettünk volna.