Különóra


Újkor

Mi történt Kossuthtal a forradalom után?

Kossuth Lajos minden kétséget kizáróan a 48-49-es szabadságharc legemblematikusabb karaktere volt. Szakálla olyannyira ismert, hogy ma már ruhamárkákon is megtaláljuk arcképét. Kossuth a magyar politika radikálisabb irányzatát képviselte, Széchenyivel ellentétben nem reformokat, hanem az ország teljes függetlenedését követelte Ausztriától. Miután az osztrákok leverték a szabadságharcot, Kossuth emigrációba kényszerült, és egészen 1894-es haláláig meghatározó figurája maradt a magyar közvéleménynek. Amúgy tudtátok, hogy Kossuth hangja a mai napig meghallgatható egy felvételen?

Amikor már látni lehetett, hogy orosz közbeavatkozással az osztárkok elfoglalják az országot, Kossuth és a megmaradt magyar csapatok délre vették az irányt, hogy a Török Birodalom területén menedéket kapjanak. Aradon Kossuth, Görgey Artúrnak adta át a polgári és hadügyi kormányzatot. Görgey röviddel ezután, augusztus 13-án letette a fegyvert, ami teljesen logikus lépés volt, hiszen a szabadságharc folytatása kilátástalan volt. Kossuth azonban nem így látta, és igazi idealistaként, sőt, őszintén szólva igazságtalanul, Görgeyt a forradalom elárulásával vádolta.

Kossuthot és kíséretét a török szultán befogadta, és az osztrák törekvések ellenére nem adta ki az országból. Angol közbenjárásra csak 1850-ben láthatta újra gyerekeit, egy évvel később pedig Angliába hajózott. Itt hatalmas tisztelettel fogaták, a magyar szabadság és általában a szabadságeszmény egyfajta mitikus hőseként tekintettek rá. Akármerre is járt, tömegek fogadták és hallgatták beszédeit – angolul is, mivel ezt a nyelvet is beszélte.

Nagy-Britanniában a hivatalos személyek nem mutatkoztak Kossuthtal, ezzel szemben az Egyesült Államokban a helyi politikai elit szinte körbetáncolta a magyar forradalom héroszát. Kossuth a mai napig az egyetlen külföldi államférfi, akinek szobra van a washingtoni Capitolium épületében. Az amerikai körutat követően Kossuth visszatért Londonba, ahol számos befolyásos irodalmi és politikai személlyel került barátságba, a magyar ügyet folyamatosan az európai közvélemény napirendjén tartotta. A szabadságpárti Kossuthot érzékenyen érintette, amikor 1867-ben megszületett a kiegyezés, véleményét a híres Cassandra-levélben írta meg. Érdekes módon Kossuth volt az egyik első ember a világon, akinek felvételen rögzítették a hangját. Az 1890-ben készült hangfelvétel eredeti példányát ma a Széchenyi Könyvtárban őrzik.

Magyarországon a forradalom után egyfajta Kossuth-kultusz vette kezdetét. Ez a kultusz olyan erős volt, hogy bár Kossuth évek óra migrációban élt, még mindig befolyással volt a magyar politikára. Például, amikor 1879-ben egy törvénymódosítás miatt az akkor már Torinóban élő Kossuth eveszítette magyar állampolgárságát, akkora volt a felháborodás, hogy az akkori magyar kormányfőnek, Tisza Kálmánnak távoznia kellett hivatalából. Kossuth szellemileg idős korában is rendkívül friss maradt, ám Magyarországra már csak 1894-es halálát követően térhetett vissza. Hamvait hazaszállították Budapestre, ahol a beérkező vonatot hatalmas tömeg fogadta, később közadakozásból pedig felépítették a Kerepesi sírkertben található Kossuth síremlékét.