Különóra


Biosz

Mi az a természetes kiválasztódás?

A természetes kiválasztódást Charles Darwin ismerte fel először. Talán ez a biológia egyik legfontosabb folyamata. Az elmélet szerint azon fajok fennmaradása lehetséges hosszú távon, amelyek a leginkább tudnak alkalmazkodni a természet változásaihoz. Az ember ebből a szempontból kivételes faj, hiszen sok esetben kijátsszuk a természet vastövényeit.

Az egyik legjobb példa a természetes kiválasztódás szemléltetésére a nyírfaaraszoló lepke esete. Ez a lepkefaj tömegesen élt nyírfák törzsén Angliában. Szárnyaik fehér színűek voltak, szabálytalan fekete mintákkal, ezáltal a velük táplálkozó madarak nehezebben vették észre őket a nyírfa szintén fehér színű törzsén. Az ipari forradalom időszakában azonban a rengeteg széntüzeléssel működő gyár folyamatosan ontotta magából a fekete füstöt, és ez egyre jobban besötétítette a nyírfák kérgét. Így szegény nyírfaaraszoló lepkék látható prédává váltak.

Érdekes módon a lepkék között volt a populáció nagyjából 2 százalékát kitevő egyed, amelyeknek egy genetikai mutáció miatt sötét színű szárnyai voltak. A sötét szárnyakkal ők váltak kevésbé feltűnővé, így a túlélési esélyeik magasabbak lettek. Mivel egyre több sötét szárnyú lepke maradt életben és szaporodott, 1895-re a nyírfaaraszoló lepkék már közel fele sötétebb szárnyú volt.

A történet rámutat Darwin elméletének kulcsfogalmára: genetikailag mindig az az élőlény lesz sikeresebb, amely a legjobban adaptálódik a környezet változásaihoz. Charles Darwin gyermekkorától kezdve figyelte a természetet. Az 1830-as évektől rengeteget utazott világszerte, természetben végzett megfigyelései eredményeképpen megalkotta a Fajok eredete című művét, amely a mai napig a biológia talán legnagyobb hatású könyve. Darwin megfigyelései vezettek az evolúció elméletéhez, amely egyik következtetése, hogy az ember valószínűleg az emberszabású majmok leszármazottja. Ezért az állításáért Darwint később sokan támadták, ám azóta a modernebb genetikai kutatásoknak hála bebizonyosodott, hogy minden bizonnyal igaza volt.

Mi az a természetes kiválasztódás?

 

 

A Fajok Eredetében Darwin több alaptézist is megfogalmaz. Például azt, hogy rengeteg faj több utódott hoz létre, mint amennyit a természeti erőforrások engednének. Ezért a fajoknak harcolnia kell egymással, ami ugyancsak a kiválasztódás egy fajtája. Hasonló harc zajlik le sok faj között az utódnemzésért is, elég az agancsukkal egymásnak támadó szarvasokra vagy a harcias pávákra gondolnunk. Az ember némileg kilóg a sorból, mivel mi képesek vagyunk alakítani környezetünket. A túl nagy csecsemők például nem férnének ki a szülőscsatornán, ám a császármetszés feltalálása óta már ezek a babák is biztonságosan megszülethetnek – így gyakorlatilag kicsit belenyúlunk az evolúció folyamatába.