Különóra


Matematika

Mi a közös birkákban és a lavinákban?

Azt hihetnénk, hogy nem sok, pedig a birkanyájak matematikailag meglepően lavinaszerűen viselkednek.

A csoportokba tömörülő állatok mozgása, legyen szó halakról, madarakról vagy éppen a birkákról, rendkívül érdekes, hiszen bennük egy csapatnyi egyed bizonyos célok érdekében valamilyen nagyobb rendszer része lesz. A fő cél általában igen egyszerű: az állatok úgy szeretnének táplálkozni, hogy közben őket magukat nem eszik meg a ragadozók.

Ezért tömörülnek újra ás újra nyájba a mellékelt videón látható merinói juhok is, amelyeket egy francia farmon vizsgáltak a kutatók. Az állatok mozgását kamerával vették fel, majd a felvételeken részletesen megvizsgálták, hogy az egyes birkák hogyan mozogtak. Így derült ki, hogy a nyáj működése nagyon hasonlít a lavinák kialakulásához.

A dolog a következőképpen fest: az állatok legelésznek, és közben lassan szétterülnek a körbezárt területen. Amikor viszont egy juh észreveszi, hogy túlzottan a nyáj szélére került, beszalad a csoport közepére, ahol nagyobb biztonságban van. Ezt a reakciót látszólag semmiféle külső esemény nem váltja ki, vagyis nem ad ki senki riadójelzést, hogy ragadozó vagy más veszély lenne a környéken. Egy-egy állat időnként egyszerűen fogja magát, és beszalad a nyáj belsejébe.

 

 

A látszólag ok nélküli megindulás a többiekre is azonnal hat. Az első juhhoz sorra a többiek is csatlakoznak, mintha egy egyre méretesebb, magába egyre több anyagot gyűjtő hótömeg zúdulna lefelé a hegyoldalon. Amikor a nyáj összes tagja egy tömör csoportba gyűlt össze, a sietős mozgás ismét leáll, az állatok újra nekiállnak legelészni, és szétterülnek a területen, majd kezdődhet minden elölről.

A hasonló csoportos viselkedések tanulmányozása azért nagyon izgalmas, mert általuk új dolgokat tudhatunk meg arról, hogyan alakult ki és zajlik az egyes egyedek közötti együttműködés, ami nemcsak az említett állatok, de saját fajunk múltja és jelene szempontjából is fontos.