Különóra


Nyelvtan

Így alakult ki az írás

Manapság teljesen alapvető tudásnak számít, hogy tudunk írni és olvasni. A technika fejlődésével néhány országban már nem is oktatják az kézi írást, mert a legtöbbet úgyis egy billentyűzeten vagy érintőképernyőn fogunk írni. Jó kérdés, hogy ez jó-e így, vagy sem, ám volt olyan időszak, amikor még a papírra való írás sem volt általános. 

Az ember egyik forradalmi ötletei közé tartozik az írás feltalálása. Már az ősember is próbálkozott a körülötte történő dolgok megörökítésével, mivel írni még nem tudott, rajzolt. Rengeteg barlangrajz a mai napig látható szerte a világon. Az első írott nyelvi emlékek Kr.e. 4000 környékéről, az ókori Mezopotámiából élő sumerektől származnak. A sumer városállamok templomok köré épültek, amelyek nem csak vallási célt szolgáltak, hanem ezek voltak a város legnagyobb raktárai is egyben.

Egyes városokban 10000 ember is lakhatott, így valahogy számon kellett tartani a raktárakba be- és kiáramló árumennyiséget. Amikor gabona érkezett, az írnok rajzolt egy gabonát ábrázoló formát, majd behúzta mellé a mennyiséget jelző strigulát. Idővel az egyes árut szimbolizáló írásjelek leegyszerűsödtek, mivel fontos volt, hogy gyorsabbá váljon az adminisztráció. A leegyszerűsödő szimbólumokból alakultak ki az írásjelek, ezeket Mezopotámiában általában agyaglapokra írták.

Először fentről lefefé haladva írtak, ám az agyaglapok elég nehezen száradtak ki, így, ha valaki figyelmetlen volt, pillanatok alatt elmaszatolhatta a korábbi jegyzeteket. Ezért egy idő után elforgatták az agyaglapokat és elkezdtek balról jobbra írni. Ezt sokan nem szerették, mert nem ismerték fel az írásjeleket, ezért az írnokok mindent elforgattak 90 fokkal, hogy balról jobbra írással is felismerhetőek maradjanak a jelek – amik így viszont még elvontabbá váltak. Összességében nem volt sok sumer szó, ám szép lassan mégis kialakultak az összetett szavak és a nyelvtani szabályok, így az emberek egyre sokszínűbben tudták kifejezni magukat írásban is. A sumer nyelvben a “KU” szó jelentette az ételt, míg az “A” hang a vizet. Ha a kettőt egymáshoz adjuk, azt kapjuk, hogy “KUA”, ami azt jelentette sumerul, hogy hal. Az így kialakult új írásjel idővel torzult és egy külön jellé vált. Így lett szép lassan egyre kiterjedtebbé a nyelv.

A suméroktól teljesen függetlenül alakult ki később Kínában és Közép-Amerikában is az írás, így látható, hogy az ez az emberi elme egyik csúcsteljesítménye. Érdekes módon a mai napig vannak népcsoportok, amelyek nem ismerik az írást, és csodának tartják, amikor a messziről jött látogatók hetek múlva is emlékeznek egyes beszélgetésekre, pedig a titok csak abban rejlik, hogy leírták azt.