Különóra

Űrkutatás

Hová tartanak a Voyager-szondák?

Bár az 1977-ben útjukra indított űreszközök lassacskán kifogynak az energiából, hátralévő pályafutásuk alatt még sok izgalmas dolgot megvizsgálhatnak, és persze azt követően is tovább fognak haladni, hogy megszakad a Földdel a kapcsolatuk.

Ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a Külső-Naprendszer felfedezésére 40 évvel ezelőtt elindított Voyager–1 és ikertestvére, a Voyager–2 rendszerünk határán jár. A Voyager–1 már csaknem biztosan átlépte a helioszféra határát, vagyis elhagyta azt a régiót, amelyben Napból kiáramló részecskék, a napszél összetevői vannak túlsúlyban, és átlépett a csillagközi térbe, társa pedig lassacskán szintén eléri ezt a határt.

A Hubble űrtávcsővel dolgozó csillagászok nemrég megnézték, hogy milyen érdekességek várnak a két űreszközre a közeljövőben. A Voyager–1 jelenleg több mint 20 milliárd kilométerre, a Voyager–2 pedig 17 milliárd kilométerre van a Földtől. (Összehasonlításképpen a Pluto és a Nap távolsága nagyjából 5,9 milliárd kilométer.) A helioszférából kilépve mindkét szonda a Helyi Csillagközi Felhő nevű anyagcsomóban utazik tovább. Ez egy olyan, főként hidrogénből álló anyagfelhő, amilyenből rengeteg létezik az univerzumban, a csillagok közötti térben itt-ott sűrűbb részeket hozva létre.

 

Hová tartanak a Voyager-szondák?

A legtávolabbra jutott űrszondák (Forrás: NASA)

 

Mivel ezekről az anyagcsomókról egyelőre nagyon keveset tudunk, a Voyagerek mérései sokat segíthetnek annak megértésében, hogy pontosan mit tartalmaz a csillagközi tér. A Hubble mérései alapján abban a felhőben, amelyen a Naprendszer éppen áthalad, a hidrogén mellett néhány nehezebb anyag, például szén is található, ami azért érdekes, mert az általunk ismert életnek a szén kihagyhatatlan összetevője.

Ami a továbbiakat illeti, a szondák még néhány ezer évig ezt a felhőt járják, mielőtt átlépnek egy-egy másik, hasonló felhőbe. Bár kommunikálni és mérni legfeljebb 2025-ig fognak tudni a kutatók az űreszközökkel, azok ezt követően is folytatni fogják útjukat. A Voyager–1 egy 17,6 fényévnyire található csillag felé tart a déli égboltról látszó Zsiráf csillagképben, amelyet nagyjából 40 ezer év múlva fog a legjobban, 1,7 fényévre megközelíteni. Ezt követően várhatóan megkerüli a csillagot, majd pályára áll a Tejútrendszer közepe körül.

A Voyager–2-re hasonló sors vár. Ez szintén nagyjából 40 ezer év múlva, 1,7 fényévnyire közelít meg egy csillagot, amely az Androméda csillagkép irányában található. Ha időközben semmi sem téríti le különösebben pályájáról, 296 ezer év múlva a szonda aztán az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz mellett halad majd el néhány fényévnyi távolságra.