Különóra


Nyelvtan

Honnan ered a QWERTY kiosztás?

A latin betűket használó kultúrákban a legelterjedtebb billentyűzetkiosztásnak a QWERTY (magyar változatában a QWERTZ) számít, vagyis az olvasás általunk megszokott irányában (balról jobbra és fentről lefelé) ezen betűkkel kezdődik a fizikai és virtuális klaviatúrák zöme függetlenül attól, hogy egy régi írógépről vagy az okostelefon képernyőjén megjelenő billentyűzetről van szó.

Bár az elmúlt másfél évszázad során rengeteg változás történt abban, hogy hogyan és mire rögzítjük a nyomtatott szavakat, a betűk kiosztása gyakorlatilag állandó maradt. A QWERTY karaktersor mára az ábécé nyomtatott formájának szinonimájává vált, holott jelenleg már egészen más kiosztásokkal is dolgozhatnánk.

A QWERTY kiosztás létrehozásának ugyanis egyszerű technikai oka volt, és az ezt életre hívó probléma napjainkban már nem áll fenn. Az első írógépeken még a ábécésorrendben rendezték el a betűket, két sorba rakva azokat, rövidesen azonban kiderült, hogy ez gondokat okozhat. A mechanikus írógépeken a gombok hosszú fémkarokat mozgatnak, amelyek végén a nyomdákban használt fémbetűkhöz hasonló, domború betűk kapnak helyet. Amikor a gépelő leüt egy billentyűt, az a kar a végén található betűt egy festéket hordozó szalagra üti rá, így nyomva rá az ez alá elhelyezett papírra a karaktert.

Az első írógépek felépítése olyan volt, hogy amennyiben a gépelő túl gyorsan nyomkodta a gombokat, és nem várta meg, hogy a karok teljesen visszaálljanak eredeti helyzetükbe, azok összeakadhattak, az érintett gombok pedig beragadtak. A gond különösen gyakran jelentkezett, ha szomszédos betűkről volt szó, márpedig a kezdeti kiosztásban egymás mellé került több, az angolban gyakori betűkombináció is (pl. ST, TH). Az 1868-ban elsőként kereskedelmi forgalomba hozott írógép, a Type-Writer fejlesztői, Christopher Sholes és társai hamar felismerték a problémát, és elkezdtek megoldást keresni rá a billentyűk átrendezése révén.

Honnan ered a QWERTY kiosztás?

 

 

A QWERTY kiosztás megszületésében Sholes mellett vélhetően fontos szerepet játszott egy Amos Densmore nevű úriember is, aki a különböző betűkombinációk előfordulási valószínűségét tanulmányozta az angolban. Bár ma már nem tudni pontosan, hogy ki volt az értelmi szerző, a forradalmi ötlet az volt, hogy a gyakori betűkombinációk tagjait egymástól távolabb kell elhelyezni a billentyűzeten.

A fejlesztők úgy gondolták, hogy ezzel két úton is megelőzhetik a gombok beragadását. Az új kiosztás mellett egyrészt ritkábban kerültek lenyomásra szomszédos betűk, másrészt a gyakori betűkombinációk során a gépelő a távolság miatt lassabban ütötte le az egymást követő betűket. (Ez volt legalábbis a QWERTY atyjainak elképzelése, de hogy utóbbi következmény valóban teljesült-e, vagyis az új kiosztás valóban lassúbbá tette a gépelést, az máig vita tárgyát képezi.)

Egy biztos: a QWERTY végső formáját 1873-ra nyerte el (eddigre a Remington és Fiai birtokába kerültek az írógép gyártási jogai), és bár azóta több javaslat is született a billentyűk másfajta kiosztására egyik sem terjedt el széles körben. Az alternatívák helyett ma, a számítógépek és okostelefonok korában is a QWERTY és ennek helyi változatai – nálunk például a német eredetű QWERTZ – virágoznak.