Különóra


Újkor

Az első komputerek esete a Halley-üstökössel

Bármilyen meglepő, az első ismert komputerek emberek voltak, akik a 18. századi Párizsban libatollakkal, papíron számolgatták egy üstökös következő látogatásának időpontját.

Az első digitális számítógépeket csak a második világháború környékén fejlesztették ki, a komputer szó ennél sokkal régebb óta, legalább a 17. századtól létezik. Csak éppen nem gépekre, hanem emberekre használták, mégpedig olyanokra, akiknek az volt a feladata, hogy matematikai számításokat végezzenek, így segítve az összetett feladatokon dolgozók munkáját.

Az emberi komputereket számtalan különböző célra bevetették, különösen a csillagászati és fizikai kutatások során. A hosszú számításokat kisebb, egyszerűbb egységekre osztották, és a komputereknek előre megadott szabályok szerint kellett ezeket elvégezni. Ezek a kézzel végzett számítások még a 20. század folyamán is sokáig kulcsfontosságúak voltak például az Egyesült Államok atomprogramja, a Manhattan-terv, illetve a NASA első küldetései során is.

Különösen érdekes az emberi komputerek létezésében, hogy míg a tudomány művelése sokáig a férfiak kiváltságának számított, a komputerek között sok nő is volt (különösen a 20. században), akik ilyen módon nélkülözhetetlen szerepet vállaltak az elmúlt évszázad számos tudományos felfedezésében.

Az első ismert példa a szervezetten együtt dolgozó emberi komputerekre 1757-ből, Franciaországból való, és ebben is részt vett egy nő. A hölgyet Nicole-Reine Lepaute-nak hívták, aki Alexis Claude Clairaut és Jerôme Lalande munkatársaként szerepet játszott azon számítások végrehajtásában, amelyek megjósolták, hogy mikor tér vissza legközelebb a Halley-üstökös.

A tudósok egészen a 16. századig úgy hitték, hogy az üstökösök valójában a Föld légkörében fellépő zavarok. Tycho Brahe volt az első 1577-ben, aki méréseivel igazolta, hogy ezek égitestek, és a Holdon túl találhatók. Ennek belátása után a többség úgy vélte, hogy az üstökösök nem a Nap körül keringenek, hanem egyszerűen áthaladnak rendszerünkön. Amikor Isaac Newton 1687-ben kiadta a többek közt az általános tömegvonzással foglalkozó művét, ebben már felvetette, hogy két általa megfigyelt kométa talán egy és ugyanazon égitest lehet (és ebben igaza is volt), az üstökösöket még nem tudta meggyőzően befoglalni a Naprendszer modelljébe.

Az első komputerek esete a Halley-üstökössel

Alexis Clairaut, Nicole-Reine Lepaute és Jerôme Lalande

 

Végül Newton barátja, Edmond Halley brit csillagász volt az, aki 1705-ben Newton törvényei alapján megmutatta, hogy három korábban észlelt (1531, 1607, 1682) üstökös igazából ugyanazon égitest, amely 76 évente tér vissza. A következő visszatérést Halley 1758-ra jósolta, de ezt már ő nem érte meg.

Helyette a már említett első komputerek, Clairaut, Lalande és Lepaute voltak azok, akik aprólékos munkával megállapították, hogy a Halley-üstökös 1758 tavaszán fog újra feltűnni az égbolton. A három tudós egy közös asztalnál dolgozott a párizsi Luxembourg Palotában, libatollakkal vetve papírra a hosszú számításokat, amelyek az üstökös pályájának meghatározásához szükségesek voltak.

Míg Lalande és Lepaute a Jupiter és a Szaturnusz pályájára és gravitációs hatására koncentrált, Clairaut az üstökös pályáját igyekezett felvázolni. Bár az emberi komputerek nem vették tekintetbe az Uránusz és a Neptunusz hatásait (ezek a bolygók ekkor még nem voltak ismertek), számításaik tízszer pontosabbnak bizonyultak, mint Halley becslése. Az üstökös végül néhány nappal a Lalande-ék által megadott, kéthónapos időszak előtt bukkant fel. Emiatt a francia Enciklopédia egyik szerkesztője, Jean d’Alembert kritizálta is a kutatókat, mondván hogy módszerük fáradságos, de kevéssé eredményes.

A számítások azonban az adott körülmények között meglepően pontosak voltak. És ami még fontosabb, a munka megmutatta, hogy a hosszú számítások felbonthatók kisebb, egyszerűbb egységekre, amelyek aztán különböző személyek által, párhuzamosan is végezhetők. Ennek felismerése nélkül pedig valószínűleg nem születtek volna meg az első nem emberi komputerek sem.