Különóra

Modern kor

Állatok az űrben – majomtragédia

1947. február 20-án az Egyesült Államok muslicákat küldött fel egy V-2-es rakéta fedélzetén a világűrbe – mivel a rovarok túlélték az utazást, az értük felelős tudósok úgy gondolták, hogy ideje szintet lépni, és ránk kicsit jobban hasonlító állattal is kísérletezni. Így esett a választás az első emlősre, akit megkíséreltek feljuttatni az űrbe: I. Albertre, egy rhesusmajomra

A rhesusmajom vagy rhesusmakákó (Macaca mulatta) az egyik legismertebb óvilági majomfaj, és szinte az egész Földön elterjedt. I. Albert (aki fellövése idején csak Albert néven futott) 1948. június 11-én indult neki a történelmi expedíciójának, ő is egy V-2-es rakéta kapszulájában, akárcsak a muslicák. Szerencsétlenségére azonban nem járt olyan jól, mint az első űrutazó rovarok: a világűrt sem érte el, és túl sem élte a próbálkozást, valószínűleg megfulladt a kabinban, még mielőtt elhagyta volna a földeté.

Mindössze 6 percet töltött a levegőben, és nem érte el a 100 kilométeres magasságban húzódó képzeletbeli Kármán-vonalat, amitől a világűr kezdetét mérjük. Albert csak 62 kilométerig jutott, de expedíciójának részleteiről nem sokat tudunk, ugyanis nem dokumentálták megfelelően a történéseket.

Az első emlős, amely tényleg el is jutott a világűrbe, II. Albert volt, szintén rhesusmakákó. 1949. június 14-én lőtték fel, és 134 kilométeres magasságba emelkedett. Sajnos ő sem élte túl az utazást: nem nyílt ki a kabinhoz erősített ejtőernyő, így az leszállásnál olyan sebességgel csapódott a földbe, hogy a majom azonnal elpusztult.

Számos további majomexpedíciót indított az Egyesült Államok (furcsamód mindegyik állatot Albertnek nevezték el, egészen az ötödikig jutottak), de mindegyik utazás az utas halálával végződött. A majmokat elkábítva helyezték bele az űrkapszulákba, és különböző szenzorokkal mérték az életjeleiket. A kutatók megfigyelték, hogy a súlytalanság és a sugárzás hogyan hat a szervezetükre.

Az első majmok, amelyek túl is élték az űrexpedíciójukat, 1959. május 28-án indultak útnak. Az ő nevük már nem Albert, hanem Able és Miss Baker volt. A két asztronauta 580 kilométer magasra jutott a felszíntől egy Jupiter rakéta segítségével. Mindketten túlélték a repülést, és szerencsésen egészségesen tértek vissza a Földre.