Különóra


Újkor

A világ első sakkautomatája valójában óriási átverés volt

A világ első sakkautomatája valójában óriási átverés volt

 

A Török egy kisebb komód méretű, kereken guruló szekrény volt, amelynek a tetején egy sakktábla kapott helyet, egyik oldalára pedig egy életnagyságú férfi felsőtestet és fejet erősített Kempelen. A bábu turbánba és kaftánba volt öltöztetve, innen eredt a gép neve. A bemutatók előtt Kempelen mindig megmutatta a nézőknek a szekrény belsejét, feltárva annak bonyolultnak tűnő belső mechanizmusát, és a korabeli beszámolók szerint még egy gyertyával is bevilágított, hogy bizonyítsa, senki sem rejtőzik odabent.

Ezt követően kiválasztott valakit a nézők közül egy sakkjátszámára, majd megtekert egy kart, és a bábu életre kelt: körbenézett, majd megragadott egy sakkfigurát, és lépett egyet, megkezdve a játékot. Az automata nemcsak játszani tudott, de általában meg is verte ellenfeleit, köztük a következő évek során a világ legjobb játékosait is.

A 19. század közepéig a Török végigturnézta Európát, majd Kempelen halála után új tulajdonosával, Johann Mälzellel az Egyesült Államokat is. Az automata többek közt olyan hírességek ellen játszott (és nyert), mint Benjamin Franklin és Bonaparte Napóleon. (Utóbbi állítólag több szabálytalan lépéssel is megpróbálkozott a Török ellen, de a bábu mindannyiszor észrevette a turpisságot, és fejét megrázva visszatette a rossz helyre rakott figurát eredeti helyére.)

Azt senki sem értette, hogyan működhet egy ilyen gép. A többséget lenyűgözte és meggyőzte Kempelen játszmák előtti bemutatója, és bár kezdettől akadtak kétkedők, senki sem tudta, hogyan valósítja meg a feltaláló az átverést. Az utóbbiak között volt a fiatal Edgar Allan Poe is, aki egyik esszéjében azt írta, hogy biztos abban, hogy az állítólagos automatát valójában egy emberi elme, egy abban elrejtőzött hús-vér sakkjátékos irányítja.

 

A világ első sakkautomatája valójában óriási átverés volt

 

Bár Poe-nak kétségkívül igaza volt, leleplezni ő sem tudta a trükköt. A Török igazi titka ugyanis az volt, hogy a szekrény belsejében látszó, bonyolult mechanizmus valójában nem volt működőképes, és csak félig töltötte ki a doboz belsejét, helyet hagyva az emberi irányítónak. Amikor becsukódott az ajtó, és megkezdődött a játék, a rejtőzködő sakkjátékos gyertyát gyújtott, és alulról követte a játék állását a figurák mágneses talpához vonzódó fémkorongok segítségével. Saját lépései végrehajtásához pedig a Török karját hozta működésbe egy sor emelőkar segítségével.

Az átverés megvalósítása tehát önmagában is lenyűgöző teljesítmény volt. Először is meg kellett építeni az álgépet. Majd találni valakit, aki belefér, és képes precízen vezérelni a bábut. Végül az irányítónak kiváló sakkozónak is kellett lennie, hiszen annak ellenére, hogy korántsem ideális szemszögből követte a játékot, nemzetközi hírű sakkmestereket volt képes legyőzni. Mint később kiderült, Kempelen és Mälzel is utazásai alatt toborozta a Török valódi irányítóit, akiket amikor éppen nem a szekrényben bujkáltak, a munkatársaikként mutattak be. Az amerikai turné során például William Schlumberger európai sakkmester, Mälzel állítólagos személyi asszisztense mozgatta a Törököt.

A titok végül Mälzel 1838-as halála után lepleződött le. A Törököt egy csapat lelkes amerikai érdeklődő vásárolta meg Mälzel egyik hitelezőjétől, és gyorsan kiderítették, hogyan működik a rendszer. Miután megfejtették annak titkát, egy philadelphiai múzeumnak adományozták a szerkezetet. Az automata végül 1854-ben semmisült meg, amikor a múzeumban tűz ütött ki, a lángok martalékává téve a 84 éves sakkozógépet, amely magasra ívelő karrierje során ezreket – köztük királynőket, királyokat, császárokat és a kor legnagyobb tudósait – tévesztett meg sikeresen.