Különóra


Biosz

A patkányok is nevetnek, ha csiklandozzák őket

Nem vicc: kutatók kimutatták, hogy a patkányok is csikisek, és nevetni is tudnak, ha csiklandozzák őket. Persze nem úgy, ahogyan mi, emberek – tudósoknak azonban műszerekkel sikerült kimutatniuk azt, amit a mi fülünk nem hall meg.

A patkányok nem tartoznak a legkedveltebb háziállatok közé – bár ötletünk sincs, miért, hiszen ugyan nagyobbak, mint az egerek, de különösebben nem félelmetesek, és ha tisztán vannak tartva, undorítónak sem mondhatók. Mégis, nagyon rossz a marketingjük, ezért valószínűleg eddig eszünkben sem volt azt lekutatni, hogy vajon csikisek-e – pedig most kiderült, hogy nagyon is szeretik, ha csiklandozzák őket.

Azt már korábban is tudtuk, hogy a patkányok nagyon szeretnek játszani, még akár az emberrel is – többször figyelték már meg kutatók, hogy egyfajta fogócskát játszanak az emberi kézzel, és nagyon élvezik. Most viszont kiderült, hogy a csiklandozást is szeretik. 

Nem ők az első állatok, akik nevetnek, ha csiklandozzák őket – eddig az emberszabású majmok és a kutyák esetében is sikerült megfigyelnünk a jelenséget, bár utóbbi inkább liheg, mint nevet, de lényegét tekintve ugyanarről van szó. A patkányok azonban nem adnak ki szinte semmiféle számunkra hallható hangot közben, ezért a kutatóknak apró elektródákat kellett az agyukba ültetni, hogy mérhessék, vajon csiklandozásra felvillannak-e az agyukban a jóleső érzéskor aktív részek.

A berlini Bernstein Számításmatematikai Idegtudományi Központ kutatói három alkalommal figyelték meg a patkányok agyi aktivitását: egyszer úgy, hogy erőteljesen, a hasi részen csiklandozták, másodszor csak gyengéden csikizték őket, harmadszor pedig úgy, hogy fogócskáztak velük a kezük segítségével. Mindhárom alkalommal drámaian megnőtt a neuronkapcsolatok száma a szomatoszenzoros kéregben – ez az agynak az a területe, ahol valószínűleg az embernél is kialakul a csiklandozásra adott nevetés válaszreakciója.

Erőteljes csiklandozás és a játék során a patkányok nevettek is – bár ezek a hangok ultrahangos vokalizációk voltak, 50 kilohertzes vagy nagyobb frekvencián, amely az emberi fülnek már hallhatatlan. Így hallani soha nem fogjuk, hogyan nevetnek ezek a kis állatok – de ha valaki szereti a patkányokat, az ne habozzon, szerezzen be magának egyet, és játsszon vele, hiszen úgy tűnik, ők is nagyon élvezik.