Különóra

Biosz

A kis füllentések nagy hazugságokká nőhetnek

Jobb, ha óvatosak vagyunk a füllentéssel, a kis ferdítések ugyanis olyan biológiai folyamatokat indíthatnak be bennünk, amelyek érzéketlenné teszik agyunkat az őszinteség hiányához köthető rossz érzésekkel szemben, és ezzel utat nyitnak a nagyobb, rendszeres hazugságok előtt.

Legalábbis ezt állítják egy új tanulmány szerzői, akik kísérleteik során nyolcvan 18–65 év közötti önkéntest vizsgáltak meg. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy megtippeljék, mennyi pénz van egy-egy befőttesüvegben, amelynek képét három másodpercre felvillantották előttük. Saját becslésüket aztán továbbítaniuk kellett egy állítólagos partnernek, akiről a kísérlet szervezői azt mondták, hogy csak egy másodpercig látta ugyanazt a képet, ráadásul sokkal rosszabb minőségben. A partnert valójában nem is létezett, de a résztvevők azt hitték, hogy saját tippjüknek kulcsszerepe lesz társuk becslésének pontosságában.

A feladatot több különböző helyzetben is eljátszották az önkéntesek. Kezdetben azt mondták a szervezők a résztvevőknek, hogy mindenki akkor kapja a legnagyobb jutalmat, ha minél pontosabban becsüli meg a pénz mennyiségét. Vagyis a „páros” egyik felének sem fűződött érdeke ahhoz, hogy a valóságban véltnél többre vagy kevesebbre becsülje az összeget. Később azonban ez megváltozott, például azt mondták a kutatók az alanyoknak, hogy ha társuk az ő tippjükből kiindulva jelentősen túlbecsüli a pénzt, ők maguk több jutalmat kapnak. Azt is elárulták, hogy ebben az esetben a páros másik fele továbbra is a pontos tippért kap nagyobb jutalmat, vagyis ha sikerül félrevezetni, csak a pár első fele jár jól.

Ahogy a helyezeteket egyre többször eljátszották, érdekes tendencia bontakozott ki: a hazugságok mértéke – Pinokkió orrához hasonlóan – nőni kezdett. Amikor csak a páros első felének állt érdekében a pénz túlbecsülése, a növekedés kisebb volt, amikor azonban mindketten jól jártak a füllentéssel, az első partner egyre nagyobb mértékben becsülte túl az üvegben található összeget. A kutatók szerint erre az lehet a magyarázat, hogy amikor a hazugsággal rajtunk kívül más is jól jár, nem érezzünk magunkat annyira rosszul miatta.

A kis füllentések nagy hazugságokká nőhetnek

 

 

A hazugságok fokozódásának folyamatát néhány résztvevő esetében funkcionális MR-rel is megvizsgálták a szakértők. Egy olyan képalkotó módszer, amely lehetővé tetti, hogy a feladatok végrehajtása közben, élőben figyeljék az résztvevők agyának működését. A felvételekből kiderült, hogy az agy érzelmeket feldolgozó központja, az amigdala az első hazugságra még hevesen reagált, de ahogy múlt az idő, az újabb füllentéseknél már egyre kisebb aktivitást mutatott. Az amigdala működése akkor sem fokozódott, amikor a hazugságok mértéke növekedni kezdett.

A kutatók szerint ez arra utal, hogy a résztvevők agya hozzászokott a hazugságokhoz. Ennek oka ráadásul egy egyszerű biológiai jelenség lehet, mégpedig az, hogy idegsejtek egyre kisebb mértékben reagálnak az ismétlődő ingerlésekre. Amikor először csalunk vagy hazudunk valamilyen helyzetben, rosszul érezzük magunkat, a következő alkalommal azonban agyunk már egy kicsit alkalmazkodott a füllentéshez, így kevesebb negatív érzés jelentkezik bennünk, ami könnyebbé teszi az újabb, még nagyobb hazugságok születését.