Különóra


Középkor

A király, aki halálra röhögte magát

Igazi Darwin-díjas halála lehetett Aragónia királyának, I. Mártonnak, aki – a legenda szerint – gyakorlatilag halálra röhögte magát egy kiadós vacsora után. Az is igaz, hogy korábban emésztési nehézségei is voltak, és talán ennek is volt köze a tragédiához, de a közvetlen kiváltó ok állítólag az volt, hogy összeesett a nevetéstől.

I. Márton 1396-tól 1410 májusáig ült Aragónia trónján, ő volt a Barcelonai-ház utolsó királya. Uralkodása során béke honolt az országában, még a belső feszültségeket is igyekezett rendezni – egy ügyes, de utódot nemzeni képtelen király volt, mégsem ezért emlékszünk rá. Márton ugyanis állítólag (bár ezt a legendákon kívül semmi sem támasztja alá) belehalt a nevetésbe.

A monda úgy tartja, hogy az egyébként emésztési nehézségekkel küzdő uralkodó vacsorára egy egész libát legyűrt (ami nem volt nála túl szokatlan, általában ekkora mennyiségekkel dolgozott), majd hálókamrájába vonult, és odahívatta udvari bolondját. A bohóc állítólag őzről és fügéről szóló vicce annyira megtetszett neki, hogy órákon keresztül nevetett (na igen, itt azért eléggé sejthető, hogy van némi ferdítés), majd összeesett, és meghalt. 

A király, aki halálra röhögte magát

 

 

Bármilyen hülyén hangzik, nem egyedi eset, ha valaki halálra röhögi magát. Ilyenkor a tragédia biológiai okát általában szívmegállásban vagy fulladásban kell keresni. Gyakori, hogy a hosszan tartó nevetés atoniát okoz, ami egyes szervek rugalmasságának gyengülését, külső behatásra hiányzó reakcióképességét jelenti. Gyakran van jelen a has zsigereiben, és okoz emésztési nehézségeket, székrekedést, puffadást – olyasmit, amiben I. Márton is bizonyítottan szenvedett halála előtt. Az is előfordulhat, hogy a fékezhetetlen nevetés nem a halál oka, csak a halált kiváltó állapot egyik tünete (mondjuk agysérülésé).

Ha Márton valóban így halt meg, nincs egyedül a történelemben: az ókori Görögországban is jegyeztek már fel olyan eseteket, amikor valaki halálra röhögte magát. Zeuxisz Kr. e. 5. századi festő például saját Afrodité-festményén nevetett annyit, hogy összeesett, de 1975-ből is van példa, amikor az angol Alex Mitchell tévénézés közben kezdett el röhögni, és 25 percig abba sem bírta hagyni – szívelégtelenségben hunyt el alig fél óra múlva.

Több történész cáfolja egyébként az I. Márton halálával kapcsolatos legendákat – igaz, csak annyival, hogy nincs róla valódi történelmi bizonyíték, nem azzal, hogy van bizonyíték az ellenkezőjére. Halálának kiváltó okaként ők pestist, urémiás kómát vagy mérgezést tippelnek (utóbbira mondjuk elég gyanús a királlyal egyedül tartózkodó udvari bolond). Ha mégis a nevetéstől halt volna meg, valószínűleg nem egyedül ez, hanem a nevetés és az emésztési problémák kombinációja lehetett a ludas.