Különóra


Környezetvédelem

A fák is kötnek barátságokat?

Peter Wohlleben német erdésznek elég sajátos elképzelései vannak, már ami a fákat illeti: barátságokat kötnek, úgy élnek, mint az idős párok, és a fájdalmon kívül félelmet és magányt is éreznek. Elég a valóságtól elrugaszkodottnak tűnik, pedig egyáltalán nem az – Wohllenben csak megszemélyesíti azokat a tevékenységeket, amiket megfigyelt élethosszig tartó kutatásai során.

Wohlleben azt állítja, hogy a fák közösségi lények – az erdő pedig gyakorlatilag egy közösségi háló, mint mondjuk a Facebook, a fák pedig a felhasználók benne. Ők is barátkoznak, szeretik egymást, és éreznek fájdalmat, félelmet és magányt – pontosan ezért igyekeznek minél közelebb kerülni a másikhoz. Furcsán hangzik? Lehet, pedig csak annyiról van szó, hogy az erdész egyszerűen megszemélyesíti azokat a megfigyeléseket, amiket élete során tett a fákról.

Hogyan is kell ezt értelmezni? Vegyük mondjuk azt, hogy a fák barátkoznak egymással. Wohlleben megállapította, hogy egyes fák vastagabb ágai a másik fától elfelé nőnek – pontosan azért, hogy ne takarja el a másik elől a napfényt. Nem akarnak bekavarni a havernak – egyszerű tudományos megfigyelés megszemélyesítésbe bújtatva.

Ezekért a megnyilvánulásaiért sok elismert kutató bírálja Wohllenbent, pedig a megfigyeléseit nem lehet megcáfolni. A Treehuggernek az erdész azt nyilatkozta, hogy a legnagyobb baj a mai tudományos kutatásokkal az, hogy nem emberi, csakis száraz tudományos nyelven ismertetik az eredményeket – pedig ha azt mondja, hogy a fák olyanok, mint az öreg párok, akik együtt próbálnak túlélni, és vigyáznak a másikra, mindenki érti, miről beszél. „A fák annyival többek, mint felsorakoztatott tuskók, amelyek arra várnak, hogy tűzifává aprítsuk őket” – mondta. „Érző lények, saját érzésekkel, barátkoznak egymással, és saját nyelvük is van.”

Intelligent Trees from Dorcon Film on Vimeo.

Wohllenbent és társai szerint azért olyan nehéz máshogy néznünk a fákra, mert csak a felszínt látjuk – a valódi interakció azonban a föld alatt, a gyökerek szintjén történik. Ez az igazi szociális hálózat, amellyel összeköttetésben állnak egymással. 

A kutatók szerint például ha az egyik fát élősködők lepik el, az figyelmezteti a többit – méghozzá kémiai és elektromos jelekkel. Vannak olyan évezredes tuskók, amelyek még mindig életben vannak, köszönhetően a kiterjedt, őket tápláló gyökérrendszerrel. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a fák ritkán képesek egyedül hosszabb ideig túlélni – szükségük van a támogató környezetre, ahogyan az embereknek is. Korábban úgy gondoltuk, hogy a fák versenyeznek egymással a napfényért és a talaj tápanyagaiért – ez azonban egyáltalán nem igaz. Sokkal inkább segítik egymást, mint hátráltatják.

A fák is kötnek barátságokat?

 

 

Az Aachen Egyetem kutatása kimutatta, hogy egy erdő azon része, amely természetesen, emberi beavatkozás nélkül növekszik, átlagosan 3 Celsius-fokkal hűvösebb, mint az a terület, ahol emberek szabályozzák a fák növekedését és az aljnövényzetet. Wohllenben szerint ez hatalmas segítségünkre lehet a globális felmelegedés elleni harcban, már ha felismerjük a lehetőségeket benne, és nem kezdjük irtani még jobban az erdőket.